2016. július 26., kedd

8. Fejezet (18+)

Sziasztok!
Hát pont egy hete írtam azt, hogy lehet lesz egy kisebb kihagyás. Aztán még is a nyolcadik fejezet írására koncentráltam, így röpke egy hét alatt meg is lett. A drága Anett átnézte, így most már olvasható állapotba került. 
FIGYELEM! A rész 18+-as jelenetet tartalmaz, mindenki saját felelősségre olvassa! 
Igyekszem ezeket a részeket minimalizálni, amibe 18+ van, de ennek a végére feltétlen kellett. Ezt leginkább egy átkötő résznek titulálnám, de erre szükség volt, hogy a kilencedikbe olyan eseményeket tudjak belevinni, amiket már az elejétől tervezek! Ígérem, hogy azt megpróbálom egy kicsit izgalmasabbra. 
Két újabb feliratkozóval bővült a csapatunk, őket nagy szeretettel köszöntöm. Köszönöm a három véleményt. Mint mindig, most is sokat lendítettetek rajtam! A megtekintés pedig közeledik az 5000-hez. Csodálatosak vagytok! 
Jó olvasást, remélem tetszeni fog!
Csók, puszi
Bells Booth

Karim Benzema

Ültem a tévé előtt és bámultam a műsort, ami olyan szar volt, hogy már kínomban röhögtem rajta. Kibaszott röhejes, hogy egy nyamvadt sérülés miatt szinte semmit nem csináltam, csak feküdtem és untam a fejem. Annyira élveztem, hogy el sem tudom mondani. Hanyatt vágtam magam és becsuktam a szemem. Eszembe jutott a levél, amit tegnap az ajtó előtt találtam. 
Mit gondoltam róla először? Azt, hogy összetépem és kidobom a picsába. Az egyenes beszéd híve vagyok, mondják meg a szemembe az emberek, hogy mit akarnak, vagy hagyjuk egymást a francba. 
És hogy miért nem tettem? Rohadt egyszerű. Megsajnáltam a csajt. Látszott a sorain, hogy megbánta a bosszantó viselkedését. De, ami ennél a levelezősdinél leginkább bassza a csőröm, hogy őszinte voltam vele. Mondjuk csodálom, hogy nem hallott még a balesetről. Annak idején minden azzal volt tele, hogy Karim Benzema, hogyan ölte meg az öccsét. A leggázabb az egészben, hogy a sajtó nem hazudott olyan nagyot. Valóban én öltem meg az öcsémet, mert egy idióta voltam akkor este. Rohadtul nem kellett volna volán mögé ülnöm, és talán most nem itt tartanánk. 
Automatikusan ökölbe szorult a tenyerem, kész lettem volna valakit igen erősen pofán baszni.
A telefonom idegesítő zenélésére rögtön kinyílt a szemem.
Rohadt gyorsan csengőhangot kell cserélnem, mert ez a szar egyszerűen kiakaszt!
Előhalásztam a zsebemből a mobilt, aminek a kijelzőjén ott virított, nagy fehér betűkkel a Sergio Ramos név. 
- Mi a szart akar ez? - morogtam. 
Az ujjammal elhúztam a zöld jelzését, majd beleszóltam:
- Csá. 
- Csak ennyi, hogy csá? Semmi, jaj de jó, hogy hallok felőletek? - mondta tettetett sértődöttséggel. 
- Nem edzés van most? - pillantottam a karórámra, ami pontosan fél egyet mutatott. 
- Nem, nem edzésen vagyunk - szólalt meg a vonal túloldalán Marcelo.
Eh, fasza. Még ki is vagyok hangosítva! 
- Hm, akkor zabáltok? - tippeltem újra. 
- Az öltözőben ülünk, hülye. Tolódik az edzés, mert valami megbeszélés van és gondoltuk megkérdezzük hogy vagy, de ha zavarunk kinyomom - játszotta tovább a hattyú halálát Ramos. 
- Túl voltam az első gyógytornán. Az EB első meccsén biztosan ott leszek - feleltem halál nyugodtan.
- Van szexi ápolónő a kórházban? - szólalt meg Ronaldo. 
- Ja, egy Pilar kaliberű nőci. 
- Hő, ne szidd az asszonyt Benzema - morrant fel Ramos, mire mindenkiből kitört a röhögés. 
- Egyébként, ha ez megnyugtat, Pilar sokkal jobb, mivel nem tapad rád, mint valami gusztustalan pióca. 
- Ez olyan gyönyörű bók volt. Értem, hogy miért nincs nekem csajod - szólt be Ramos. 
- Kuss - reagáltam le a dolgot. 
Tőlem egy nő se várja el azt, hogy szép szavakat mormolok neki. Egyszer megtettem, átbasztak, többé nem követem el ezt az ostoba hibát!
- De most komolyan, Karim - mondta az egyetlen német, Özilen kivül, akit bírok. - Semmi digidugi nem volt a csajjal? 
Kroos szavai után kirobbant mindenkiből a nevetés.
- Hát lehetett volna, ha nem akkora az orra, mint a Bazilika kilincse. 
Mondandómat újabb röhögéshullám követte. Visszagondolva, tényleg nem volt kicsi, leginkább a malac orrára hasonlított. 
- És ez akadályozott meg? Kizárt - hangzottak el Gareth Bale szavai. 
- Hagyatok már, a nagy orrúak nem jók az ágyban. Háromszor belemártom a farkam és attól elmegy. Nincs benne semmi élvezet - hazudtam valamit, mert már kezdtem unni ezt a témát.  
- Oh, baszki mennünk kell vége annak az idióta megbeszélésnek. Még beszélünk. Csá - nyomta ki Sergio a telefont. 
- Alig várom, öregem - csúsztattam vissza a készüléket a zsebembe. 
Újra a tévéműsorra akartam koncentrálni, de kint a kutya felvonyított. 
Ah, biztos éhes az a dög.
Feltápászkodtam az ágyról, majd lebicegtem a földszintre. A hátsó ajtó felé igyekeztem, ami mellett mindig ott szokott lenni a kutyakajás zsák. Azt kap, ossza be. 
Mikor odaértem, megláttam a földön heverő levelet. 
Nem hiszem el. Tényleg komolyan gondolta a levelezgetést. Hihetetlen egy csaj! 
Felvettem a borítékot és a hátsó zsebembe csúsztattam. A kutyakajából merítettem egy műanyag tállal, amit kivittem a teraszon lévő kutyatálba. Hangosan füttyentettem neki. Pár másodperc múlva felém trappolt. Herceg odaszaladt a táljához és enni kezdett. Egy pillanatra elmosolyodtam, majd bementem a házba. 
Felvánszorogtam a lépcsőn vissza a szobámba. A távirányítóval rögtön elkapcsoltam arról az idióta műsorról az egyik zenecsatornára. Valami néger faszi nyekergett éppen. Nem vagyok rasszista, és a feketéknek tényleg vannak jó énekeseik, de ez a fazon nem tartozott közéjük. 
Levágódtam az ágyra és előhúztam a papírlapot a borítékból. A lap tetején rengeteg áthúzgálás volt. Nem tudtam mire vélni. A megszólítással baszakodott ennyit?

 Szia!
Hát, be kell valljam, majd kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam ezt a levelet az asztalon. Aztán még jobban örültem. Tudod minek? Annak, hogy őszinte voltál velem. Válaszoltál mind a húsz kérdésemre, amit nagyon köszönök. Nem olvastam el több cikket rólad. Nem akartam több hazugságot megtudni. Inkább megismerni szeretnélek. Tudd, hogy nem ítéllek el! 
Hát, ahogy látom, te nem vagy sok dologra kíváncsi, de a lényeg, amit le kell írnom ahhoz, hogy megtudd a múltam egyik fontos elemét, arra rákérdeztél. Először válaszolnék a semleges kérdésekre, a feketelevest szeretném a végére hagyni.
1. A kutyáddal nem rég barátkoztunk össze. Átszökött hozzánk, aztán lefeküdt mellém és végig ott feküdt míg én olvastam. Aztán egy rövid idő után azt is elmondtam neki, ami bántott. Jó baráttá nőtt a szememben.
2. Nem mondanám magam fannak. A kórházban a szobatársam hatalmas Real Madrid drukker volt. Decembertől szinte az össze meccseteket láttam. Nincs bajom a sporttal, de nem igazán nekem találták ki.
3. Hawaii. Mindig arról álmodtam, bár ebben az állapotban már nem igazán vonz. Ha, most bárhová utazhatnék valószínűleg New Yorkba mennék.
Most pedig jöjjön az, amit senki más nem hallott tőlem ilyen részletesen: a baleset és az utána történtek az én szemszögemből.
Szeptember harmadika volt. Túléltük a repülőutat Londonból Lyonig. Bevallom mindig is utáltam idejönni. Valami hátborzongató volt ebben a városban, de minden évben ugyanekkor jöttünk. A nagyszüleim házassági évfordulóját és a nagynéném születésnapját ünnepeltük. Rühelltem az egészet, de mindig szó nélkül tűrnöm kellett. Viszont a tavalyi évben nem ünnepeltünk, hanem gyászoltunk.
A repülőtérről egy bérelt autóval indultunk a nagymamámékhoz. Szabályosan közlekedtünk, betartottuk a sebességhatárt. Sötét volt, késő este. Velünk szembe jött egy autó és frontálisan ütköztünk volna, ha apa el nem rántja a kormányt. Így az autó az oldalunkba rohant bele. Felborultunk, lábam a két ülés közzé szorult. Az üvegek kitörtek és fejjel lefelé lógtam. Nem tudtam kicsatolni az övem, nem tudtam kihúzni a lábam. A szüleim eszméletlenek voltak, én pedig bepánikoltam. Aztán meggyulladt az autó. Apám felismerhetetlenre égett, nekem a lábam volt a legrosszabb, de így is a testem hatvan százaléka megégett. Elájultam a füsttől, ezért nem tudtam, hogy hogyan mentettek ki. A kórházban tértem magamhoz. Ott közölték velem, hogy mind a két szülőm meghalt, én pedig egy nyomorék lettem. Nyolc hetet voltam az intenzíven és hat hónapot a rehabilitációs osztályon. Szenvedtem és küzdeni se volt erőm már. Többször is öngyilkos akartam lenni, de soha nem sikerült. Rengeteg műtétem volt, mikor bőrt varrtak rám, máskülönben még rondább lennék, mint most.
Hát ez vagyok én. Egy nyomorék lány, aki egyre közelebb kerül ahhoz, hogy öngyilkos legyen. 
Ne sajnálj, nincs rá szükségem. Elég sajnálkozó van ebben a házban, nagyon kérlek ne gyarapítsd a számukat.
Most viszont megint én kérdezek, de most jóval kevesebbet. 
1. Sok helyen voltál már a világban, amiért irigyellek. Mi tetszett a legjobban?
2. Melyik focicsapatod utálod a legjobban? 
3. Mi a kedvenc színed?
4. Na, és a kedvenc süteményed? 
5. Mi a kedvenc alkoholod?  
6. Meddig maradsz Lyonban? 
Hát, ezek után nem csodálkoznék, ha nem is válaszolsz. A régi barátaimmal hiába akartam felvenni a kapcsolatot nem sikerült. Ők leszartak, már nem vagyok jó nekik. Neked jó leszek? 
Daria

Kurvára megdöbbentem. Soha nem gondolkodtam el azon mélyebben, hogy miért ilyen a bőre, de erre a válaszra rohadtul nem számítottam. 
Hitetlenül meredtem a lapra. Szerencsétlennek jó sok mindenen kellett keresztül mennie! Rádöbbentem, hogy a helyzetünk kibaszott hasonló, de még sem ugyanaz. 
Odabicegtem az íróasztalhoz és leültem. Feltúrtam mindent, hogy találjak egy üres lapot valahol. Mikor végre a kezembe fogtam egyet,  fekete tollal körmölni kezdtem. Nem gondoltam át, mit írok. 
Nem akartam rohadt hosszan válaszolni, ezért nagyon szűkszavú voltam. Viszont, ahogy újra végigfutottam a levelét rám tört egy érzés. Nem a szerelem, hülye feltételezés lenne. Azt hiszem, hogy én is meg akarom őt ismerni. 
Mikor kész lettem fogtam magam és átmentem, hogy lerakjam ugyanoda, ahol tegnap is hagytam. Persze Herceg le sem maradhatott, hiszen mért is tudna otthon a seggén ülni és őrizni a házat, mint egy jó kutya. Felmentem a teraszukra, letettem a levelet, majd már éppen indulni készültem, de egy furcsa érzés tört rám, mintha néznének. Hátrafordultam és megpillantottam, hogy a sötétítő függönyök nem voltak elhúzva Ria szobájában, ezért tökéletesen beláttam. Ott ült, meredt maga elé. Mellettem a kutya vakkantott, mire legszívesebben rávágtam volna egyet, mert kurvára nem akartam, hogy észrevegyen a csaj, de persze, hogy meglátott. Felém fordította mogyoróbarna íriszét. Ajkát beszívta, láttam rajta, hogy mindjárt sírni fog. Ledermedtem. Nem tudtam mi a jó istent kellene csinálnom. Ott hagyni őt, vagy bemenni és játszani a herceget, aki megvigasztal minden síró nőt? Néztük egymást, egyikünk se mozdult. Volt időm megállapítani, hogy kibaszott gyönyörű az arca. Épp lépni készültem, hogy odamenjek az ajtóhoz, de ő döntött helyettem. Elfordult és a hátát mutatta.
Szóval így állunk? Meg fog bennem bízni? Lófaszt! Olyan ígéretet tett, amit nem tud betartani! 
Dühös voltam rá, mert én kész vagyok nyitni felé, ő meg le se szar engem. Hát álljon már meg a menet! Én se nyelek le minden faszságot! 
***
Idegesen doboltam a kormányon, miközben egyre csak gyorsítottam. Hiányzott a Lamborgini vonyító hangja, a sebessége. Ki akartam tisztítani a fejem, lazulni, kiütni magam. Daria viselkedése után folyton csak rá gondoltam. A gyógytornán is felbasztam az agyam. Egyszerűen a ma kurvára kár volt felkelni. 
Gyorsítottam a BMW-vel, az se érdekelt, ha küldik a bírságot, van miből kifizetni.
A telefonom megcsörrent a zsebemben. 
Ki a faszom az már? 
Elővettem a telefont és elkerekedett a szemem.
Didier Deschamps.
Na, már csak te hiányoztál az életemből!
- Haló, itt Benzema - szóltam bele. 
- Szevasz, Karim. 
- Áh, jó estét mester - mormogtam. 
- Érdeklődni szeretné az állapotod felől. A barátságos meccseken tudsz játszani? - hadarta. 
- Nem. Még gyógytornára van szükségem. Lehet ott se tudok lenni. 
- Az nem volt kérdés, hogy ott tudsz-e lenni. Ott kell lenned, mert a válogatott tagja vagy! - üvöltötte a telefonba. 
Ez az idegbeteg, ordítsál, az való neked seggfej! 
- Felőlem. Hol és mikor lesz az első? 
- Harmincadikán Nantesben. Ott leszel, vagy biztos isten, hogy kiváglak a válogatottból. 
- Igenis, mester. Viszlát - nyomtam ki. 
Hülye pöcs. 
A város szívében lévő legnépszerűbb szórakozóhely előtt leparkoltam. Kipattantam az autóból, lezártam és a bejárat felé siettem. Eszem ágában nem volt, hogy sorba álljak. 
- Helló fiúk - biccentettem a biztonságiaknak. 
- Benzema? - vizslatott rövid ideig. 
Faszom ne bámulj, hanem engedj már be! 
- Ja - biccentettem türelmetlenül. 
- Rég láttunk erre - álltak el az ajtóból. 
Nem törődtem velük, kibaszott jelentéktelenek voltak a szememben. Besiettem a terembe, ahol már javában ment a buli. Első utam a pulthoz vezetett. Leraktam a pénzt és kértem egy pohár whiskeyt, majd még egyet és még egyet. Addig ittam míg végül azt gondoltam, hogy képes leszek jól érezni magamat. A tánctérre mentem, majd beálltam egy seggét rázó csaj mögé. Riadtan húzódott el, de mikor meglátta ki vagyok, újra táncolni kezdett. Kezemet a csípőjére csúsztattam és megszorítottam. Erre a fenekét a farkamhoz kezdte dörzsölni, ami már eddig is felállt. 
Uh, kurva jó estének nézek elébe! 
- Ez az cica, jól csinálod - suttogtam a fülébe. 
Érzékien csókolgatni kezdtem a nyakát. Hallottam a sóhajait, amit még a dübörgő zene se tudott elnyomni. 
Nem kell már sok, és felkínálja magát! 
Szembefordult velem, szemében csillogott a vágy. Lehajoltam és megcsókoltam, amit készségesen viszonzott is. Elszakadt tőlem és odahajolt a fülemhez. 
- Érezni akarlak magamban. Veled dugni egész éjszaka. 
A számból vetted ki a szót, te kis kurva! 
Megragadtam a kezét és kifelé vezettem a klubból. Beültettem a BMW-be, majd én is követtem. Beindítottam az autót és a legközelebbi hotelig meg se álltam. A csaj keze eközben folyton csak a dákómat simogatta. Rohadt jól csinálta.
Leparkoltam a szálloda előtt, megvártam míg kiszáll és bezártam a kocsit. Besiettünk az épületbe, ahol ő a lifthez ment én pedig a recepcióhoz. 
- Jó estét, egy szobát szeretnék éjszakára - vettem elő a pénztárcámból a hitelkártyát és dobtam a pultra. 
- Jó estét. A kétszázhetes szabad, remélem megfelel. - Türelmetlenül bólintottam. - Reggelit, majd kér esetleg? 
- Nem kösz. 
- Akkor zöld gomb, PIN kód és megint zöld gomb - rakta elém azt a fekete ketyerét.
Megtettem, amit mondott, de alig vártam, hogy megszabaduljak ettől a faszarági komától. 
- Rendben, további szép estét - adta vissza a hitelkártyát. 
Meglesz, ne aggódj! 
Visszacsúsztattam a helyére a kártyát, a kulcsot zsebre tettem, majd a lift felé mentem. Beléptünk, megnyomtam a hármas gombot és nekiestem a csajnak. Csókoltam a száját, miközben a kezem már a csiklóját izgatta. Belenyögött a csókunkba, majd elhúzta tőlem a fejét. 
- Még - nyögte és megragadta a csuklóm, hogy ütemesebben csináljam. 
A lift ajtó kinyílt, mire kihúztam a kezem a szoknyája alól és igyekeztem a kétszáz hetes szoba felé. Kinyitottam és miután mind a ketten bent voltunk bezártam. Újból megcsókoltam, miközben vetkőztetni kezdtük egymást. Leszaggattam róla a ruháját, ő pedig lehúzta rólam a pólót, a nadrágot és a boxert. Letérdelt elém és a kezével rámarkolt a farkamra. Bennem rekedt a levegő, a hirtelen támadt, kibaszott jó érzéstől. 
- Na játszadozz, hanem szopj! - szóltam rá sürgetően, mire nagy sokára a szájába vette. 
Óvatosan nyalogatni kezdte, de nekem ez rohadtul nem volt elég. Megragadtam a nyakát, úgy rántottam közelebb magamhoz. Leszartam, hogy neki jó-e, csak a saját kielégülésem érdekelt. Mielőtt elélveztem volna, elengedtem. A csaj levegő után kapkodott, miközben rámarkoltam a karjára, és talpra állítottam. 
- Baszki, majdnem megfulladtam! - kezdett el hisztizni könnyes szemmel. 
Ki nem szarja le? Az ágyra löktem, és szétfeszítettem a lábát. Egyből belé dugtam az ujjamat, míg ajkaimmal a mellbimbóját kezdtem kényeztetni. Felnyögött, a nevemet sóhajtottam.
- Gyerünk, bébi! Azt akarom, hogy elmenj - mormogtam a fülébe, mire megfeszült a teste, és rögtön elélvezett. 
Áh, szóval ettől beindul a kis ribanc! 
- Gyógyszer? 
- Szedek - zihálta. 
Megszorítottam a combját, és belé hatoltam, mire felkiáltott. Ezzel még inkább felizgatott. Gyors tempóban toltam, miközben a lábát a csípőm köré kulcsolta, körmével a hátamat karmolta. Nyögdécselt alattam, hüvelye többször is a farkam köré zárult. Figyeltem a gyönyörtől eltorzult arcát és Daria jutott az eszembe. 
A kurva életbe! Még dugás közbe is rajta jár az eszem!
- Nyögd a nevem! - lihegtem neki, hogy észhez térítsen. 
- Karim! - sikította, miután újból elélvezett, ezúttal velem együtt. Kihúztam belőle a farkamat, majd elterültem az ágyon. A lány hozzám bújt, de nagy ívben leszartam. Lehunytam a szememet és imádkoztam, hogy minél előbb el tudjak aludni.

6 megjegyzés:

  1. Szia Bells,
    Kíváncsian kezdtem bele a történeted olvasásába. Bevallom már az első pár sor megfogott, mert nem az a sablonos sztori. Meglátják egymást és puff szerelem. Hanem lassan kibontakozó, igényes és jó történet!
    Lett egy új olvasód!❤
    Kíváncsian várom a folytatást!
    Ölel,Stella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Stella!
      Nagyon örülök a véleményednek és annak is, hogy ezt gondolod. Igyekeztem a sablonos dolgokat mellőzni, bár így is került bele azért jócskán. Sajnos nem igazán van már olyan jelenet, amit ne használtak volna már fel. Szerintem olyan nem létezik, hogy meglátják egymást és puff szerelem. Előbb ismerjék meg egymást majd csak utána valami.
      Ha minden jól megy vasárnap már ki is teszem!
      Ölel
      Bells B.

      Törlés
  2. Szia!

    Hát ez hátborzongatóan jó volt, imádtam minden sorát. *w* Nagyon tetszett az elején a telefonbeszélgetés, imádom a srácokat, és a legszívesebben mindegyikőjüket megölelgetném. Oké, nem fangörcsölök. :'D A levelezés pedig eszementcuki. DARIM, AHW. (Úgy döntöttem, hogy ez a shipnév jobb, mint a Karia. :D) Imádom, hogy Karim megnyílt, és most már Daria is kezd egy icipicit nyitottabbá válni. Ahw, nagyon várom már a két hét leteltét. :D
    A 18+ jelenet... Elámultam, mennyire jól megírtad, abszolút nem éreztem feleslegesnek, így lett teljes eg a fejezet.
    Ahj, alig írtam valamit, de nem tudok neked mit mondani, csak azt, hogy egy kibaszott zseni vagy. <3

    Kaci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Maffia!
      Hm, imádtad minden sorát? Meglágyult a szőrös szíved, vagy mi történt veled? Ah, hidd el én is megölelgetném mindet és ebben a fejezetben talán azt a részt imádtam a legjobban írni. Imádom, hogy a Real Madrid egy család! Szóval már shipnevet is kitaláltál? Nem aprózod el a dolgokat, de igen. A Darim jobb, mint a Karia.
      Ne várd, hogy leteljen a két hét. Ki tudja az után mi fog következni!
      Hidd el nem az én érdemem, Anett NAGYON sokat segített benne, amiért hálás is vagyok neki! Nélküle az a rész nem lett volna az igazi!
      Nekem ennyi is elég volt!
      Köszönöm neked ezeket a csodálatos szavakat!
      Ölel
      Bells B.

      Törlés
  3. Drága Bells!
    Nem is tudom hol kezdjem, valahogy csak összeszedem a gondolataimat. A trailer miatt kezdtem el olvasni, mert megtetszett, hogy végre egy egyedi történetbe botlottam. Egyhuzamban végigolvastam az összes fejezetet.
    Meg kell jegyeznem, hogy nagyon jó stílusban írsz. Még az egyszerű leírások, környezetjellemzések sem válnak unalmassá. Külön tetszik a két főszereplő stílusa. Szerintem nem is találhattál volna ki számukra jobb karaktert! Örülök annak, hogy lassan haladsz, hitelesen vezeted a történetet. Elég furcsa is lenne, hogyha Daria egy ilyen megrázkódtatás után pillanatok alatt levetkőzné a gátlásait és Karim karjaiban kötne ki.
    Alig várom a következő részeket!
    Még ha nem is jelentkezek minden fejezet után, tudd hogy lelkes olvasóra akadtál bennem!:)

    Ölel,
    Violet

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Viola!
      Igen, azt hiszem köszönettel tartozok még egyszer Ririnek a csodálatos munkáért. Remélem egy kis kikapcsolódást tudtam nyújtani neked.
      Igen, igyekszem, de távolról sem vagy még tökéletes. Gyakorlok és gyakorlok türelmesen, szorgalmasan. A szereplőkkel sok időt nem töltöttem, nem dolgoztam ki előre őket. Ők én vagyok, tehát van honnan merítenem a stílusokhoz.
      Nem egyszer lejátszottam már a fejemben, ahogy összejönnek és annyira szeretném már leírni, de nem lehet. Még nem!
      A kilencedik már fent van, a tizedik nem tudom mikor hozom.
      Köszönöm ezt észben fogom tartani. Azt is köszönöm, hogy leírtad a véleményed!
      Ölel
      Bells B.

      Törlés